Felváltva olvastuk, kapkodtuk ki egymás kezéből, jó móka volt.
Kedvenc idézetem: ( a sikeres Everest csúcstámadás hajnalán )
"Erőss Zsolt beállt a Mount Everest csúcsa felé kanyargó sorba. Mi volt az a parancs, ami az éjszaka közepén kilökte az embereket a hálózsák melegéből, hogy sipító tüdővel feltuszkolja őket a fagyott, sötét és kemény világvégére? A lassú mozdulatokból, a kétségbeesetten rángó szívből nem lehetett kiolvasni a választ. Az élet alapvető kérdéseire ugyanis nincs felelet. Miért ébred fel az ember, ha tudja, hogy majd elalszik, miért szeret, ha elmúlik a hevület, és miért él, ha a végén biztosan meghal? Egészen közelről nézve a miértnek nincs értelmezési tartománya. A lepésről lépésre küzdők, a bioszféra határára merészkedok, a világ peremén vánszorgók önmaguk voltak a válasz. Tettük teljes racionalitással végrehajtott irracionalitás volt. De mégis közelebb kerültek a lényeghez, mint odalenn, a hegyek lábánál elok, akiknél a rendetlenség rendnek tűnik és a kérdésekre mindig akad valamilyen felelet. A csikorgó jégen, a meredek hólejtőn a málló sziklagerincen nem volt válasz semmire, de nem volt kérdés sem. Minden egyszerű volt.”
Azért, még mindig nem tudom felfogni, hogy miért és a könyvben is taglalja a szerző hogy ezt mindig-mindenki megkérdezi...ezen felül csak csodálat és tisztelet!
Véleményem szerint, Erőss Zsolt nem lehet egy könnyű ember, makacs, önfejű de ezeknek köszönheti eredményeit ( a legtöbb hegymászó ilyen), másrészről szerény, halk szavú, kedves ember lehet.
Az is tetszik, ahogy a médiát kezelte-kezeli, mindenkivel szóba állt interjút adott, magyarázott,(jobb vagy baloldali média, bulvár vagy mégbúlvárabb) ugyanazt elmondta 100x legalább, mert az a fontos, hogy az emberek közelebb kerüljenek az alpinizmushoz és támogatókat is így lehet szerezni az expedíciókhoz. Számtalanszor ki kellett javítsa, hogy nem a Himaláját mászta meg, hanem az Everestet :) ezen jókat nevettem.
Az emberek szeretik Őt, mindegy mit mászott is meg és hányszor és hogyan (azért lassan egyre többen tájékozódnak), mert a néplélek ilyen, felemelik és szeretik, mert magyarként valamit elért, először mint a legkisebb fiú, aki próbákon keresztül és barátok/segítők által felér a csúcsra és viszi a királylányt és a fele királyságot. Ő tényleg a legkisebb székely szegénylegény, aki mint Ady, elért az Értől az Óceánig, vagyis az Oltárkőtől az Everestig.
Egy személyes élmény: 2011-ben, kb. egy évvel a balesete után, az Alpokban voltunk síelni és láttuk Erőss Zsoltot többször is, egy alkalommal pár asztalnyira ültünk egymástól egy szabadtéri hüttében, a lába le volt csatolva és látszott a csonkja, a barátink akikkel együtt voltunk siettek megjegyezni, azért mégsem szép dolog, h szinte kérkedik a lábával, mi próbáltuk védeni, magyarázni, h biztos szellőzteti vagy napoztatja, most derült ki a könyvből, hogy félóránként muszáj megtörölgetnie hogy ne törje fel és ha esik, ha fúj ezt meg is teszi, arról nem is beszélve, hogy akkor ott, igazából még csak tesztelgette, szokta a műlábat, sok gondja volt vele és bizony sokszor ki is sebesedett...(csak, hogy árnyaljam a képet, sok támadás érte, a szeretet és a megbecsülés mellett)
Az is nagyon érdekes amit a hegymászásról és annak átalakulásáról ir, ma már nem annyira vonzóak és menők a nyolcezresek, az alpinisták ma meredek sziklákat másznak, szólóban, nem expedíciókban, minden a technikáról szól, de azért közel a civilizációhoz (kórház, hotel stb) és nem a halálzónában (7900 m felett). A másik nagyon kurrens dolog a trekking, túrázás, felmennek a nyolcezresek alaptáboráig és ott pihennek pár napig, túrázgatnak és irány vissza, sok hegymászó ilyen kereskedelmi utak vezetéséből él meg és tudja finanszírozni saját mászásait . Ma már, a könyv szerint, műút, wellness hotelek gyors étkezdék és kirakódóvásár lett a régi utak helyén, mellett. Most ez jó vagy rossz, nézőpont kérdése, a világ így alakul át... mi is kacérkodunk/kacérkodtunk egy ilyen túra gondolatával, a felszerelés már megvan, ez csak azért vicces mert, mert Erőss Zsolt szandálban szokott felfutni az alaptáborig... ami már egyáltalán nem vicces, hogy alaphangon 600 000 forintba kerül egy ilyen élmény :) viszont sose lottózunk, szóval, nem sok esély van rá...
Kedves és megható az is, amit a családjáról megtudunk, hogy a felesége is tehetséges mászó és bizony sokszor lehagyja a hegyen, a kicsi lányukat már 2 hónapos korában Tisza túrára vitték és 6 hónaposan az Alpokba..
Végül, örülök, hogy megvettem és örömöt szereztem vele a férjemnek, magamnak és a barátoknak is kölcsön fogjuk adni, ritkán veszünk könyveket, sokat járunk könyvtárba, de van ami jó ha megvan itthon.
Tök jó volt a gondolataidat olvasni. :) Egyébként a könyvek számontartására ajánlom a moly.hu-t, én már három éve tesztelem, és nagyon jó kis hely. :)
VálaszTörléskszi, bevallom te inspiráltál, mikor a napokban a könyves blogodat olvastam, megnézem a moly-t milyen, kivi vagyok mi minden van a választékban és mit olvastam el eddig belőle :)
TörlésOh, örülök és pirulok. (: Pedig szegény blogot mennyire elhanyagolom! Mindig olvasok, tavaly is 80 könyv forgott a kezemben, de nincs mindig kedvem leírni... Mondjuk, ha nem írom blogba, akkor molyon írok egy-két mondatot...
TörlésJelentem még mindig molyzok vagy molyolok :) nem lehet abbahagyni, úgyse volt kedvem tornázni...
Törlés80 könyv??? az igen szép
Molyolni a helyes ige. :D Én azért abba tudom hagyni, de hát már amolyan öregmotoros vagyok arrafelé.
TörlésMost akkor mondjam azt, hogy előtte évben meg elhagytam a 100-at? (Amiből olyan negyven dráma és tragédia volt, de akkor is személyes rekord...) Jó sok kötelezőnk volt abban az évben az egyetemen, az tornáz fel engem folyton...