hinnye...

Tényleg egy hete nem írtam volna???

Akkor kezdjük, a jógát töretlen lelkesedéssel űzöm, a vállam sajnos még mindig fáj, de most találtam egy szuper tapaszt, ami úgy látom tényleg használ, Mottó a neve, magyar szabadalom, érdemes kipróbálni, ha muszáj, de inkább ne keljen!

A vegán keksz nagy sikert aratott a jógás összejövetelen, ami családias kedves és nagyon érdekes volt, szobrot avattunk, volt indiai ultibeszámoló, sütik, gyümölcs, tea még ismerősök is.

Azóta voltam 2 új óratípuson, először a hátrahajlításon, végső célja állásból lemenni hídba és vissza, lehetőleg minél lassabban, szebben, lélegezve, lent hídban akár térd vagy bokafogásban..jó mi? Igazából le tudok menni és fel is, de csak lendületből. Amíg a csípőnyitó órákon, az ott felgyülemlett gátlásokat, sérelmeket próbáljuk fellazítani, oldani és letávolítani, addig a hátrahajlítás a félelmek ellen jó, hiszen a védekező, összegömbölyödő testtartással szemben itt ki kell nyílni és hátrahajolni  az ismeretlenbe, ki kell tárulkozni. Érdekes.

István tartotta ezt az órát, végig nagyon jól éreztem magam, az igazításai egyszerűen zseniálisak, ez igaz a másik órájára, a vezetett astangára is. Egy mozdulattal besegít, rásegít a megfelelő pózba, hihetetlen...nagyon szigorú tanár, fegyelem és rend van az órán, ahogy kell, mégis kedves és szeretettel nyomorgat óra közben mindenkit.

Hétvégén, vagyis csütörtöktől máig Váradon voltunk, anyu szülinapján, sütöttünk, főztünk, nagy buli volt, mert ez volt a 60.-k. Jót tett ez a kis szünet a hátamnak, ha nem javult volna ilyen látványosan, holnap orvoshoz mentem volna.

Új hét jön, már nézegetem, tervezgetem a jóga órákat, holnap hátrahajlítás, az biztos.
Két hét alatt eltűnt a löttyedtség, dagadoznak az izmaim, remek formában érzem magam, a tartásom is sokkal szebb, valamint a megnövekedett étvágyam ellenére, inkább minta lefelé mozdulna a mérleg.