avagy, amit sose próbálj ki :(
Olvastam egy klassz neten fellelhető könyvet a dióról:
Diós könyv, vagy mi?
A hajfesték című fejezet ott motoszkált az agyamban és nem hagyott nyugodni (többet is leír a szerző), én azt választottam, hogy a zöld diókopácsot összepépesítem, kevés vízzel, majd felkenem a hajamra, úgy 15 percig várok, lemosom és gyönyörködöm :) egyrészt ez volt a legegyszerűbb (szezonja is van) és a többi receptem túlnyomórészt porított diókopácsról szól.
És lőn, összemixelem, kis argán olajat is adtam hozzá, hogy ápoljon is, ugye, felkenem, kicsit csípős, no, nem baj az, 15 percet kibírok féllábon is ( főleg mióta jógázom), letelt, lemosom, tényleg szép, csillog, úgy 2 árnyalatnyival sötétebb is a hajam ( a tenger, meg a sok nap jól kiszívta), szóval minden szuper, kicsit mintha megfogta volna a fejbőrömet, de majd lekopik, kicsit még bizsereg is a skalpom, majd elmúlik.
El is múlt, viszont elkezdett lehámlani a fejbőröm, lemarta a cucc, most pedig már túl vagyok a varasodáson és szépen szállingózik le a fejemről, csak annak örülök, mert a jót mindig meg kell találni a rossz dolgokban is, hogy nem hullott ki a hajam és reménykedem, megúszom ennyivel... (vagy felfogom mély hámlasztásnak:)
Szóval, soha senki ne próbálja ki ezt a receptet, eszébe se jusson senkinek!
Kerestem a szerző elérhetőségeit, de sajnos nem találtam, pedig jó lenne kihúzni ezt a receptet a könyvből...
De nem adom fel, kiszárítok pár diókopácsot és a porított verziót is kipróbálom, erről már több helyen olvastam, hogy tényleg jó.
A tanulságot levontam, a saját káromból, így jártam hát a dióval....